Egyetlen
mosoly felcsigázhat annyira, hogy érezd, van értelme élni. Ezért
érdemes élni. Az ölelésekért, a mosolyért, egy kedves szóért,
egy homlok pusziért, bármiért, amiből érzed, nem vagy egyedül.
Mert tudod néha kemény lesz. Nagyon kemény. Úgy érezheted, hogy
kicsúszott a talaj a lábaid közül, te meg lepottyansz a hideg
betonra, és jobb esetben nem törsz darabjaidra. De tudod vannak
pillanatok, amikért tovább mész, mert tudod, a világ összedőlhet
körülötted, ők akkor is téged fognak keresni a romok között,
mert nem tudnak nélküled élni. És ez fordítva is igaz.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése