Érezni,
törődni, szeretni, adni, elfogadni, nem elvárni, de tudni, hogy
merre kell menned. Ez a legfontosabb. Összedőlhet a világ
körülötted, magadra maradhatsz, kinevethetnek, ha a szívedben él
valami, az ki fog hajtani, csak hittel kell táplálni. Mondogatni,
hogy menni fog, mert ott van, és ami ott van, azt ki kell hoznod
magadból. Kötelességed kihozni. Nincs olyan, hogy most akkor lusta
vagyok, és az majd szépen ott marad. Hogy ma inkább elzárom
magam, és nem szeretek. Majd holnap. Aztán holnap is találsz
kifogást, és azt veszed észre, hogy már nincs is életed.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése