Hogyan
szerethetünk valakit, a birtoklás vágya nélkül? Hogyan
értékelhetjük igazán, ha nem félünk a veszteségtől? Hogyan
élhetjük túl a veszteséget? Ha igazán szeretünk, fogjuk valaha
is azt érezni, hogy ez biztosan örökre így marad? Aki nem
veszített az alaptalanul bátor. Az nem is bátor, csak szerencsés. De szerencsének nevezzük-e azt, ha még bele sem kóstolt valaki a
veszendőségbe?
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése