Megfogadtam,
hogy többet nem menekülök. Ha jön, elengedem magam, és nem
akarom irányítani. Elfogadom, és nem harcolok ellene. Nem akarom
megmondani, hogy mi legyen. Egyszerűen csak hagyom, hogy sodorjon az
ár és vigyen oda, ahova mennem kell.. Mert nyilván, kihagyhatod a
szerelmet, mondhatod, hogy nincs rá szükséged, de akkor saját
magadat köpöd szembe.. Hiszen szükségünk van rá. Igen. Másképp
nem megy. Vagyis tudod mit? Megy. Megerősít, legyőzhetetlenné
tesz - látszólag. De abban a pillanatban, hogy ő melletted van..
Na onnantól kezdve lesztek EGYÜTT igazán legyőzhetetlenek. Mert
ennek ez a rendje.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése