Most
még nem érted, de majd mikor ott lesz, amikor ott áll majd
előtted, vagy épp a karjaiban tart fogsz rájönni, hogy miért nem
működött addig senki mással. Hogy miért nem csókolt meg, hogy
miért nem akart téged, hogy miért nem adott esélyt, hogy miért
nem szeretett. Abban a pillanatban világossá válik, és megérted,
hogy csak azt kaphatod meg, ami a tiéd, de azt aztán 100%-osan
odarakja eléd az Élet. Talán észre sem veszed, betoppan, és
egyik pillanatról a másikra válik az életed részévé. Már nem
is érted, hogy hogyan élhettél eddig nélküle. Csak azt tudod,
semmit sem adnak könnyedén. Semmit. Egy ölelés, egy csók
bárhonnan érkezhet, de érezni fogod, ha semmi közöd hozzá.
Viszont abban a pillanatban, hogy ott lesz ő, tudni fogod, hogy
belepasszol az életedbe. Tökéletesen és hibátlanul.
Maradéktalanul és pont nem fogod bánni az időt, amíg nem volt.
Sőt. Értékelni fogod, hogy most már van.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése