Most
még nem érted, de majd mikor ott lesz, amikor ott áll majd
előtted, vagy épp a karjaiban tart fogsz rájönni, hogy miért nem
működött addig senki mással. Hogy miért nem csókolt meg, hogy
miért nem akart téged, hogy miért nem adott esélyt, hogy miért
nem szeretett. Abban a pillanatban világossá válik, és megérted,
hogy csak azt kaphatod meg, ami a tiéd, de azt aztán 100%-osan
odarakja eléd az Élet. Talán észre sem veszed, betoppan, és
egyik pillanatról a másikra válik az életed részévé. Már nem
is érted, hogy hogyan élhettél eddig nélküle. Csak azt tudod,
semmit sem adnak könnyedén. Semmit. Egy ölelés, egy csók
bárhonnan érkezhet, de érezni fogod, ha semmi közöd hozzá.
Viszont abban a pillanatban, hogy ott lesz ő, tudni fogod, hogy
belepasszol az életedbe. Tökéletesen és hibátlanul.
Maradéktalanul és pont nem fogod bánni az időt, amíg nem volt.
Sőt. Értékelni fogod, hogy most már van.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése