Nem
tudom, hogy képes leszek-e a megbocsátásokra, de úgy képzelem,
ha kiterítem egy hatalmas lepedőre az egész eddigi életem, akkor
képes leszek átlátni. képes leszek elszámolni. Elengedni. Feloldozni. Bocsánatot kérni, és bocsánatért esedezni. Lesznek
olyan tévedéseim, melyekről tudom, hogy hiba, vagy bűn. Másokról
csak szimplán a normák meg erkölcsök alapján fogom azt gondolni,
hogy nem volt helyénvaló. De belül titkon egy hang továbbra is
azt suttogja majd, hogy azért még mindig így tenném. Ezzel a
hanggal nem könnyű együtt élni. De mégis úgy tervezem, hogy le
kell vele számolni. Ha kell a két kezem közt fogom porrá őrölni. Kiiktatni örökre.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése