Szeretnék
ragyogni, megint. Úgy, ahogy más ragyogtat, úgy, amire egyedül
nem vagyok képes. Vágyom rá. Tényleg. Szeretni, ölelni, érezni,
tudni, hogy szeret. Nagyon. Közben meg nem. Menekülnék, harcolnék
ellene, kihagynám, átlépném, elengedném, mert félek, csak
mindent elront. Közben meg tudom, hogy aki szeret, csak jót akar.
Inkább többé tesz, erősebbé, színesebbé, boldogabbá,
ragyogóbbá, és tudod mit? Legyőzhetetlenné.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése