Van,
hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy
kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig
szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak
ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy
újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat,
megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra
átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan.
Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése