Amikor
veled találkoztam, akkor értettem meg a szerelmes dalokat és
azt, hogy a szerelmesek miért táncolnak egymással. Akkor értettem
meg a csókolózást és azt, hogy ez a legszebb dolog. Megértettem,
hogy az emberek miért sírnak, amikor összetörik a szívüket, és
hogy miért menekülnek el mindenki elől, amikor a szívük
darabokban áll. Mert szükségük van egy kis térre, hogy rendbe
hozzák az eltűnt szerelmük hangjával és az emlékekkel. Végül
újra összerakják, hogy aztán valaki újra összetörhesse. Amikor
veled találkoztam, akkor értettem meg, hogy az egész élet miről
szól, és, hogy az emberek miért maradnak fent késő este valakire
gondolva.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése