A
múlton rágódva nyalogatod a sebeidet, amik valóban fájók
lehetnek, de ezzel már nincs mit tenni. Elmúlt.
Megváltoztathatatlan Átgondolhatod százszor, felteheted ezerszer a
mi lett volna ha kérdést, ezzel nem fog változni semmi. Semmi!
Bezárt ajtó mögött élsz. Olyan ez, mint egy levegő nélküli
szoba. Friss levegőt csak Te engedhetsz be ebbe a szobába. Ha a
múlt emlékei alapján cselekszel, reagálsz, sohasem a jelenre
felelsz. Nem veszed észre, hogy ez a helyzet már nem az. Soha ne
nézz hátra, sohase foglalkozz a múlttal, mert ami elmúlt az
örökké elmúlt, és a jövőre se gondolj, hiszen ami még nem
jött el, az nincs itt. Ahogyan ugyanabba a folyóba sem tudsz
kétszer belelépni, az életed is ugyanolyan: ez a nap már nem a
tegnap és még nem a holnap. Sose cipelj magaddal semmit a múltból,
a múlt nincs többé.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése