Megölelném
újra. El sem akarnám engedni. Van ez így. Úgy, hogy maradnál a
pillanatban, és már ott azon jár az agyad, hogy ne legyen vége.
Vissza kell jönnie, akarom, hogy itt legyen. De van, hogy egyedül
kell tovább menned. Nem foghatja senki sem a kezed, vagy ha igen,
csak a távolból. Nincs ennél rosszabb érzés. Annál, amikor
hiányzik. Hiányzik egy mozdulat, egy ölelés, egy mosoly, bármi,
ami még erősebbé tenne. De vissza fog jönni. Vissza kell jönni.
Addig meg ott a pillanat, amibe belemerülhetek. Valami a múltból,
ami erőt ad. Továbbra is.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése