Mondok
valamit, amit amúgy is tudsz. A Világ nem csak napfény és
szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely és bármilyen tökös
srác vagy, térdre kényszerítenek ha hagyod és soha nem engednek
felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az
számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor
talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább.
Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj
meg azért ami jár és közben viseld el a pofonokat. Ne mutogass
másra. Ne mondd hogy nem Te vagy a hibás, hanem ő vagy ő vagy
akárki, ez gyáva duma, és Te fiam nem vagy gyáva. Te jobb vagy
annál!
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése