Az
első percek. Megismerkedésünk percei. Ekkor értettem meg, mit
jelent egyetlen pillanat alatt elmerülni a szenvedélyben, hirtelen
és felkészületlenül, mint amikor gyanútlanul zuhanunk a sebes
áramlatú és végtelen mélységű folyóvíz súlyos hullámai
közé. Mentőöv nélkül. Alattunk a végtelen víztömeg, mi pedig
tehetetlenül vergődünk sodró áramlatában. Nincs esélyünk. Az
ösztön és a szenvedély ellen tehetetlenek vagyunk. Nem véletlen,
hogy ez a két erő irányítja a világot; az egyik pillanatban
elpusztít, majd a világ tetejére emel mindent és mindenkit, aki
útjába került.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése