Először
is tudnod kell, hogy fából vannak a lábaim, mert annyit futottam
már emberek után. Fából van az egyik kezem, mert volt olyan,
akiért a fél karomat odaadtam. A másik kezem meg van égve, mert
még ezek után is a tűzbe tettem érte. Azt mondják nincsenek
füleim, mert soha nem hallom meg a tanácsokat, de ezt én nem
tudom, hogy igaz-e, mert világ életemben vakon mentem előre. Van
egy vágás a hátamon, mert volt, hogy nem ismertem tiszteletet, és
gerinctelen voltam. Ezenkívül van egy vágás a mellkasomon, mert
össze volt már törve a szívem...
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése