Miért
olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a változás? Szerintem nem
baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor nem tudom, hogy ami
következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban biztosan tudok:
hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek szembenézni.
Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a
kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a
rosszat is. A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg
tudom oldani, sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A
legfontosabb, hogy amikor beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy
merek élni - mert az élet szép!
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése