Nem könnyű a romokat átlépni. Mert olyan ez, mint mikor nagyon magasra mászol, és tudod, hogy csak most nem szabad lenézni, mert azonnal szédülni kezdesz. Pedig az odavezető utat is te tetted meg. Egyedül. ha egy pillanatra is megfordulsz, azonnal visszaránt. Ruhádra tapad. Beléd kapaszkodik. Köréd szövi magát észrevétlen. Megmérgez. Visszafertőznek az akadályok. Hiszek a jelenben. De nem hiszem, hogy célok nélkül menne. Nem hiszem, hogy nem segít, ha a jövőbe nézünk. Ha álmodunk. Még ha butaság is, segít megtisztulni. Segít aprókat lépni, míg végül megy magától is. Nem kell kapaszkodni majd minden lélegzetnél. Csak egyszer kell erősnek lenni, mikor eldöntjük, hogy most akkor elindulunk. És átlépünk mindent, ami fájt. (gipsz égbolt)