Sose
tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket.
Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy
megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért,
nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És
amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért
sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás!
Az élet szép, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz.
Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet,
és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban.
Bolyongás ég és föld között.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése