Sokszor
a legfurcsább dolgok tesznek boldoggá. Egy hang, egy különös,
eszelős mosoly, egy régi, keserédes illat, egy maszatos képű
gyerek őszinte, tiszta tekintete. De nem óhajtom magam
felboncoltatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt,
egész és titokzatos.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése