Valójában
sohasem mondunk egymásnak búcsút. Mindig ott marad valami, egy
pillanat, ami még visszajöhet. Megérkezhet újra, bekopoghat akár
kérdés nélkül. Ugyanis az élet tartogat meglepetéseket. Az, aki
még tegnap nem volt az életed része, ma már az, a másik, aki meg
rég elveszett, bármikor előkerülhet. Vannak szálak, amikről azt
hiszed, már lezárultak, közben meg nem.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése