Adok,
amit tudok, ha mást nem, egy mosolyt vagy pár perc hallgatást,
hogy mesélj valamit. Örülök, ha jót teszek, ha jól döntök
vagy saját erőmből sikerül valami nagyot alkotnom. Néha önzőnek
kell lenni, magamra is gondolok, hát hogyne... Kihasználni nem
hagyom magam -soha többé- annyira azért nem vagyok jó... De rád
hagyom a döntést, hogy elfogadsz-e ilyennek vagy sem.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése