Ha
szerelmes vagy, akkor tökre infantilis leszel, és az intim
pillanatok gügyögős meg haddzabáljammegaztahülyefejedesek
lesznek. Szeretünk gyerekekké lenni olyankor, mert akkor olyan
szabadon nevetős meg olyan felelőtlen minden, mert a másik nem vár
el semmit, és megbocsát. Utána persze minden megkomolyodik meg
megromlik, mert a felnőttek olyan okosak, hogy az csak na, de addig
olyan de olyan jó, csak odabújni a másikhoz, várni a
„szeretlek”-et, és a másik haját csavargatva elaludni kora
délután.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése