Nem
tudom, hogy mi dolgom van itt a világon, de talán ennek a
történetnek az elmesélése, hogy élet mindig lesz. Mindig lesz
következő lépés. A legsötétebb éjszaka után is lesz reggel.
És igaz néha nem olyan színű, mint azt gondolnánk. De mégis,
valahogy nyilván, mindig lesz. (gipsz égbolt)
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése