Tetszettél
nekem. Hamarabb, mint gondolnád. Még a nevedet sem tudtam, még egy
szót sem beszéltem veled, mégis volt benned valami, valami plusz
amit már messziről megéreztem. Figyeltem ahogy beszélgetsz a
többiekkel, ahogy két kézzel magyarázol, ahogy grimaszokat vágsz,
ahogy mosolyogsz, figyeltem a lépteid ritmusát és egyszer csak
azon kaptam magam, hogy jó ideje bámullak. Azóta sem csinálok
mást. Azóta tetszel nekem és meg akarlak ismerni.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése