Tudom,
hogy nehéz velem. Tudom, hogy néha beléd marok egy-egy szavammal
vagy tettemmel, sőt néha úgy érzem még a pillantásommal is
bántani tudlak. Kérlek, bocsáss meg érte. Pedig nagyon szeretlek!
Szeretnék a menedéked lenni, hogy hozzám menekülj ha a világ
bánt, és nem akarom, hogy én bántsalak és otthontalanul
bolyongj. Néha kicsit megőrülök, de ez nem változik. Kérlek,
legyél velem türelmes! Ígérem, nagyon foglak szeretni cserébe!
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése