Vannak
ilyen furcsa véletlenek, hogy az ember éppen akkor nézi meg az
óráját, amikor az életének fordulópontjához ér. Akkor persze
még nem tudja, hogy fordulópont. Még nem tud semmit. Csak talán
évekkel később kezd így visszaemlékezni, hogy pontosan fél hat
volt, amikor...
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése