Az
élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk
választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet
minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön
valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében
az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk
érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira
megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk,
de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az
életünknek.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése