Az
járt a fejemben, mit éreznék, ha nem jönnél vissza többé.
Éreztem, hiányozna valami az életemből. Talán idővel képes
lennék pótolni, de sohasem tudnám maradéktanul helyettesíteni.
Megpróbáltam rájönni, mi lehet ez, és mindig ugyanarra jutottam.
Bárhonnan közelítettem is meg a dolgot, egyre csak ugyanazt a
választ kaptam. (...) Te... csakis te.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése