Csodát
csak az láthat, aki hisz benne. Más előtt is ott vannak ám, de
az, aki nem hisz bennük fel sem fogja, el se fogadja, hogy vele
bizony történhet bármi. Pont ezért nem kapja meg akárki a
csodákat csak az, aki bizony minden fájdalommal, minden nehézséggel
megküzd, hiszen tudja, hogy mi a cél. Nem sétál el mellette, nem
veszi semmibe az apró csodákat sem. Meglátja, elfogadja, és nem
aggódik folyton azon, hogy mi lesz, ha véget ér, vagy egyébként
is, megérdemli-e. Csak azt kaphatod meg, amit megérdemelsz. Örülj
neki, ha jön a jó, fogadd el, mert tettél érte. Sokat. Nem jön
véletlenül. Semmi sem érkezik csak úgy. (Oravecz Nóra)
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése