Ne
akard a kapcsolatot, válaszd a kötődést. A kapcsolatnál te
döntesz, hogy akarod-e a másikat, vagy sem. Az nem izgalmas - az
maga az unalom. Kételkedés, bizonytalanság, bizalmatlanság. Akarj
kötődést, olyat, ahol egy percig sem kérdés, hogy akarod-e a
másikat, vagy sem. Olyat, ahol nincs szavad, mert valaki már rég
döntött helyetted. Na, ez az igazi. Ez az izgalom. Akarom, hogy az
életemben legyen, akarom, hogy a mosolyára ébredjek, meg azt, hogy
többé tegyük egymást minden áldott nap- de egy kapcsolat erre
képtelen. Nem fog működni. Valami, amiben folyton győzködnöd
kell magad arról, hogy de ez bizony jó lesz.. Az nem az igazi. Azt
akarom, hogy úgy nézzem rám, hogy igen, ő hozzám tartozik, de
tudja azt, hogy mennyire törékeny minden, ami mögöttem lapul.
Tudjon róla, tudjon mindenről, és pont ezért ragyogjon a szeme.
Éreztesse, hogy több vagyok, mint aminek érzem magam. Jóval több,
mert így fog arra ösztönözni, hogy igenis, menni kell előre. Egy
ilyet nem tudnak szétszakítani, senkinek sincs hatalma felette.
Nincs az a valaki, aki bele tudna rondítani, hiszen áthatolhatatlan
millió szál szövi össze az életeteket, itt bizony nincs helye
féltékenységnek. Kötődésnél nincs taktika, csak őszinteség. (Oravecz Nóra)
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése