Pont
te, pont velem, pont most, pont ebben az élethelyzetben. Pont akkor,
mikor pontosan tudom, hogy az életem, egy ponton megrekedt. Pont
mikor nem kéne, pont nem ilyet kerestem, pontosan érzem, hogy nem
helyes. De pont a te szemed, viharának villámja, pont az én
kiéhezett szívembe csapott bele, pont akkor, mikor egyáltalán nem
vágytam erre. Pont akkor, pont úgy, ahogy én azt szerettem volna,
mert már ezerszer megálmodtam. És te, pont a legtitkosabb
álmaimat, valósítottad meg, és most már, pontosan tudom, hogy
visszavonhatatlanul beléd szerettem... pont.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése