Szeretnék
veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban
álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm
által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném
ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az
igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is
nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él
a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is
értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném
ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek
néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt
éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen
dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már
ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy az életünk nem is
lehetett volna ennél boldogabb.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése