Az
apró órákból, az apró csodákból áll az életünk. És ezt én
is így gondolom. Azt csak remélni merem, hogy igazán jelen tudok
lenni bennük. Mert a végén semmi más nem számít. Csak a kis
dolgok. Mosolyok, gesztusok, érintések. És igenis hiszem, hogy a
szavak. Azok is fontosak. Nem szabad kimondatlan szavakat hagynunk
magunk után.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése