Az
ember jól tudja, hogy nem számít, mi történik vele éppen, kit
veszített el nemrégen, mennyire gyűlöli az egész világot, vagy
milyen helytelen vonzalmat érezni valaki iránt, mielőtt elfogadná,
hogy meggyógyult. De emberek vagyunk, és mihelyst vonzalmat érzünk
valaki iránt, ettől nem tudunk elvonatkoztatni. Ilyen a
természetünk. Az már más kérdés, hogy engedünk-e a
vonzalomnak.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése