Azt
hittem, hogy minden célba csak egyetlenegy úton lehet eljutni az
életben... de ha rálépünk egy útra, azzal még nem kell
lemondanunk minden más útról. Rájöttem, hogy az számít, ami
útközben történik: a botlások, a pofonok, a barátságok,
szerelmek, az utazás számít, nem a cél. Azt hiszem valahogy
bíznunk kell abban, hogy a jövő olyan lesz amilyennek szeretnénk.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése