Ha
egyszerűen akarom megfogalmazni, nem tudlak kiverni a fejemből és
mikor elválok tőled, nagyon nagy űr marad bennem. Ezt mindig azzal
próbálom pótolni, hogy rád gondolok. Egyszóval rosszul érzem
magam, hogy ha nem látlak, nem beszélünk, nem hallak, nem
érinthetlek meg. Nem tudok és nem is akarok mással lenni.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése