Ilyen
a világ, szinte az egyetlen lényeg, hogyha összeér az övé, meg
a te térded. Akkor már érted, akkor majd érzed: egy pillanat
alatt összerak és szétszed. Van pár szép seb itt a hátamon, van
pár szép év itt a vállamon. Vele jó volt, előtted is vállalom,
veled jó, mert itt vagy és átkarolsz, mindenre válaszolsz, mindig
rám vársz, én meg rád, akár egy táncház. Pördülök veled,
nézd derekad hozzám, ha könyv volnál, százszor újralapoznám.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése