Mikor
elutazol, tele vagy várakozással. Alig várod, hogy más helyen
légy, más emberekkel, szívod magadba az élményeket - de minek is
mész? Ott is elkezdesz kötődni és mikor eljössz, az fáj. Fogod
a bőröndöd, megtömöd emlékekkel, érzésekkel, de a legtöbbje
megfoghatatlan, elhozhatatlan. S ki lesz az, aki hazatér? Ugyanaz az
ember?
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése