Mindent
szeretek benne, és én nem mondom ezt könnyen. Egész életemben
csak színleltem a szerelmet. Azt hittem, csak az idióták hiszik,
hogy így éreznek, de ez a nő örökre rabul ejtette a szívemet,
és ha akarnék, se menekülhetnék. Elsöprő volt és megalázó,
néha még fájdalmas is, de akkora szükségem van rá, mint a
levegőre. Reménytelenül, visszafordíthatatlanul beleszerettem.
Jobban, mint hinné.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése