Néha
azt hisszük, hogy már megéltük a boldogság összes szintjét.
Hogy volt már olyan, amitől aztán már sohasem leszünk
boldogabbak. Aztán a sok szemét és fájdalom után jön valami,
megvalósul egy álom, és ott csücsülsz egy olyan eufórikus
érzésben, amiről nem is tudtad, hogy létezik. Ahhoz, hogy a
szeretet újabb szintjeit megéld, harcolni kell. Küzdeni, meg
kitartani – de leginkább az álmaidért tenni. Nem foglalkozni
mások véleményével, csak csinálni azt, amit érzel – mert
annál nincs fontosabb.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése