Szeretlek,
fenn a fán és a fáról leesve, négykézláb diót keresve,
almalopás és menekülés közben, lihegve, röhögve, kéz a
kézben, színházban, templomban, moziban, boltban, az utcákon,
alagútban, taxiban, biciklin, mezítláb, porban, izzadtan, fázva,
jóban-rosszban, a folyóparton, térdig a vízben, a víz alatt vagy
a víz fölött, éppen a híd alatt mikor szegények leszünk, a
pálmák alatt, amikor gazdagok leszünk. Ezt én mondom, aki tudja,
hogy milyen volt nélküled.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése