...
és mindennap megfogom köszönni az Életnek azt a sok szépet, amit
adott. Mosolyogni fogok a szomorú napokon, akkor is, ha már többé
semmi okom sem lesz rá. Boldog leszek akkor is, ha a világon minden
a padlóra kényszerít. Nevetni fogok mások értelmetlen viccein,
és majd mindenkit megértek,megvigasztalok, akinek szüksége van
rá. Úgy fogok élni, hogy egy tettem és egyetlenegy percem sem
bánom meg, mert rájöttem, túl kevés az időnk ahhoz, hogy
elpocsékoljuk a haragra és a szomorúságra.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése