Egyszer
csak azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé, és ettől
kezdve valahogy kerekebb lett számomra a világ. Szebbnek láttam a
napsütést, illatosabbnak éreztem az esőt, boldogabb voltam attól,
hogy élek, és hogy az ő közelében lehetek. A valóságban a
szerelem ezerszer szebb és jobb, mint valaha hittem. A szív
dübörög, a lélek ujjong, a test ünneplőbe öltözik, hogy a
legszebb formáját nyújtsa, és amikor egymás karjaiba olvadunk,
megszűnik létezni a világmindenség.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése