Élveztem,
amikor kettesben lehettünk, és szerettem volna még több időt
vele tölteni. Nemcsak aznap este, de másnap, harmadnap... Minden -
a könnyed nevetésétől az eszén át a segítőkészségéig -
olyan újszerűen hatott rám, és nagyon imponált. A közösen
töltött idő arra is rádöbbentett, hogy mennyire magányos voltam
az előtt, hogy vele megismerkedtem.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése