Érzést
bárkinek adhatsz. Az nem olyan, hogy aztán elfogy, és nem lesz
több. Nem. Annál inkább jobb, minél inkább mersz adni, hiszen
visszakapod, és még több lesz belőle. Mélyebb lesz és igazabb -
mert megtanulsz kapni. De lehet, hogy nem jön vissza. Te csak adod,
meg adod, de nem érkezik az, amit várnál. Az egyetlen dolog pedig,
ami kimondatlanul marad, a remény, hogy majd más visszaadja. Az
élet, vagy valaki. És tudod, így is lesz. (...) Vedd észre, ha
kapod, és fogadd el, engedd magadba. Egyszer pedig eljön majd a
nap, amikor adsz, és az adja vissza, akiért a világot kimozdítanád
a helyéről anélkül, hogy bárki élete sérülne.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése