Nem
tudom pontosan megfogalmazni, voltaképpen mit is értek azon, hogy
két ember összeillik. Talán azt, hogy ha együtt vannak, megszűnik
a magány. Minden emberi szenvedések legnagyobbika, a magányosság
akkor a leggyötrelmesebb, ha emberek között, még inkább, ha
társunk mellett érezzük. De ha ráakadunk arra az emberre, aki
mellett szünetel a magányosság érzete, annál álljunk meg! Mert
az az igazi!
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése