Van
egy lány, szíve érzékeny. Sokszor morcos, boldog, fáradt, vidám,
néha nem találja a helyét a világban, sokszor szomorú, és néha
pesszimista, sokszor hiányzik neki valaki, van amikor összetörik a
szívét. Sokszor elbotlik, hibázik, de mindig tovább lép, hol
segítséggel, hol egyedül. Hisz az életben, tele van reménnyel. Ő
csak egy lány, egy hétköznapi átlagos ember, akinek szíve tele
van érzelemmel.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése