Vannak
olyan ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal.
Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy
mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel
összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése