Volt,
hogy megláttad és megállt a szíved. Tényleg. Meg kellett
kapaszkodnod, hogy ne ess össze. Mert van ilyen, még mindig. Amikor
azt hinnéd, már senki sem tud megérinteni hirtelen betoppan
valaki, aki felforgat minden addig kiagyalt elméletet, és
bebizonyítja, hogy a fele sem igaz, hiszen csak az van, amit a
pillanat hoz, az meg hozhat bármit. De a pillanat mulandó. Egyszer
még ott van, aztán meg eltűnik hirtelen. Már nem is tudod, hogy
milyen volt az a mosoly, az az ölelés, egyszerűen csak azt tudod,
hogy volt. Lehet, hogy soha többet nem lesz olyan, vagy már vissza
sem jön, de volt - és ezt kell megbecsülni. Azt, hogy amikor
kellett ott voltál a pillanatban, és megtapasztaltad azt, amire más
egy életen át vágyik. Érezted, és elfogadtad. Szeretted a
pillanatot, és nem bántad, hogy el kell mennie.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése