A
szerelem nem csak egy érzés, hanem döntés is. Döntés
helyzetről, agyról, szívről, testről, időről, életről… és
ezek mindegyikébe nagyon nehéz beengedni egy másik embert.
Megbízni benne, átadni neki azt, ami vagy, abban a tudatban, hogy
bármelyik pillanatban kiderülhet: neki nem az volt ez az egész,
mint neked. Hogy mással akar, és tud pótolni téged. Téged,
akinek ő volt a minden.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése