(...) talán mindenkivel meghatározott időben kell találkoznunk. Talán akkor, mikor már tényleg minden elveszett. Csak úgy belecsöppen az életünkbe, aztán hoz valami kellemes érzést, ami miatt bambán mosolyogva ülünk a kádban. Amikor már csak az motoszkál fejben, hogy vajon ő is gondol-e ránk. Felcserélődött fontossági sorrend. (forrás: Boroskóla)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kép
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Olvass tovább »
Kép
Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.
Olvass tovább »